Hogy került az “ingyenes” pénzügyi tanácsadás közel másfél millió forintomba?

2023 derekán beleugrottam két nyugdíjbiztosítási szerződésbe. Emlékszem, akkortájt vezették be a 13% szocho-t* és egy neves hazai "független" tanácsadó cég "Még néhány napod maradt, hogy megúszd a bevezetésre kerülő adókat" című emailjére haraptam rá. Az emailt olvasva egyből elfogott a FOMO (“fear of missing out”, avagy a kimaradástól való félelem) és azt éreztem, nem szeretnék lemaradni és később bánni, hogy bezzeg ha előbb lépek. Akkoriban egész jól kerestem, viszont úgy éreztem, semmi rendszer nincs a pénzügyeimben és szerettem volna azt tudni, hogy rendszeresen teszek félre, ami nekem dolgozik. Akkoriban egy független pénzügyi tanácsadókat hozzám hasonló átlagemberekkel összekötő cégnél dolgoztam, ahol megtanultam, miért jó, ha az ember független szakemberrel dolgozik – mert ugye, ellenkező esetben ha bemész X bankba, tutira az X bank termékeit fogják rád tukmálni, függetlenül attól, hogy számodra mi lenne a legjobb megoldás.

Azt sajnos még nem tudtam, hogy független és független között is mekkora a különbség. Ugyanis van a "független", aki nem kizárólag X-szel, hanem emellett Y (és más) bankkal is együtt dolgozik, esetében annyival vagy előrébb, hogy a bővebb termékvariáció közül valószínűbb, hogy találni lehet számodra kedvezőbbet. Az ilyen tanácsadó azonban jutalékot kap az értékesített termékek után, tehát érdekében áll valamit eladni. Egy banális példával élve: ha szükséged van egy járműre eljutni A-ból B-be, akkor nemcsak a BMW, hanem a Toyota szalonjába is elvisz, mert mindkettővel van szerződése. Azonban az a valóban független tanácsadó, aki nem kap jutalékot megkötött szerződések után, először feltenné a kérdést: egyáltalán szükséged van-e autóra? Lehet, hogy a bicikli is elég lenne? Neki az ügyfél fizet, nem egy pénzintézet, tehát az ő egyetlen érdeke az ügyfél legjobb érdekét szolgálni.

Az én "független" tanácsadóm természetesen az előbbi kategóriába tartozott, tehát borítékolva volt, hogy olyan megoldást talál számomra, ami neki jutalékot fizet. Ezt persze akkor még nem tudtam, amit az is jól mutat, hogy végül az általa bemutatott termékek közül választottam nem egy, hanem két nyugdíjbiztosítási szerződést**, összesen havi 100 ezer forint értékű befizetési kötelezettséggel (ami aztán évente növekedett). Külön érdekesség, hogy a termékbemutatókban nem kapott helyet a TKM (teljes költségmutató, hogy mennyi egy szerződés éves költsége) és ennek tisztázására csak több, mint egy évvel a szerződéskötés után került sor (lásd a megjegyzést legalul). Azt sem tudtam, hogy ilyen időtávon a költség az egyik legfőbb meghatározója a hozamnak. Csak illusztrációképpen, már havi 50 ezer forintos megtakarításnál 30 éven keresztül a csupán +2% éves költség több, mint 30 millió forintot tehet a te zsebed helyett a biztosító zsebébe, ha 8% helyett 6% éves hozammal számolunk!

Visszatérve, a tanácsadóm prezentációja 215 millió forint lejárati értéket ígért (tehát ennyi pénzem lett volna ebből nyugdíjba vonuláskor) 34 év és 3 hónap után. Később, amikor magam is utánaszámoltam, rájöttem, hogy ha ugyanezt az összeget egy alacsony költségű, piaci átlaghozamú index alapba fektetném (amit messze az egyik legegyszerűbb, legolcsóbb és leghatékonyabb hosszú távú befektetési formaként tartanak számon olyanok, mint Benjamin Graham, Warren Buffett vagy Jason Zweig), akkor még az nyugdíjbiztosítás adókedvezménye nélkül is 265 millió forint körüli összegem lehetne lejáratkor. Ez “csupán” 50 millió forinttal (mai árfolyamon kb. 135 ezer dollárral) több annál, amit a tanácsadó által ajánlott biztosítás hozott volna. Ekkor döbbentem rá igazán, hogy rossz üzletet kötöttem (és hogy miért van az, hogy sok ingyenes tanácsadó még csak nem is hallott pl. az S&P 500-ról - lásd Hogyan tarthatod meg a pénzed, hogy ne a tanácsadók gazdagodjanak meg rajtad?).

Amikor két évvel a szerződéskötés után eldöntöttem, hogy kiszállok, ezt közel másfél millió forint veszteséggel tudtam csak megtenni. Nem beszélve arról, hogy a gyors szerződéskötéssel ellentétben a visszavásárlás (így nevezik a nyugdíjbiztosítási szerződés felbontását) hetekbe telt, tele vacak és idegesítő papírmunkával (érdekes módon itt már pl. csak kinyomtatott és kézzel aláírt dokumentumokat fogadtak el), miközben a biztosítók és a szerződéskötők felváltva hívogattak. Nem is az a baj, hogy nem voltam tájékoztatva, hogy csak “büntetéssel” tudok hamarabb kiszállni, hanem az, hogy egy hozzám hasonló ügyfél számára (aki otthon van az online világban és még szeret is a pénzügyekről tanulni) simán állhatott volna a tanács annyiból, hogy “Figyelj Laci, 34 éven keresztül tedd bele ezt a pénzt olcsó indexalapokba, amelyek lefedik a teljes piacot és már csak a költségek megspórolásával sokkal jobban jársz”. Csak hát mivel ez közel ingyen van, ezért a tanácsért senkinek sem jár a jutalék.

Tanulságos eset azt illetően, hogy mennyire fontos nyíltan beszélni a pénzügyekről, mert sokan a tájékozatlanságunkból profitálnak. A MoneyCoaching.hu azért jött létre, hogy valós történetekkel inspirálja a hozzám hasonló átlagembereket tudatosabb döntéseket hozni. Ha neked vagy ismerősödnek van hasonló története, sokat segítenél, ha elküldenéd az info@moneycoaching.hu email címre, hogy megoszthassuk másokkal is. Az elküldött történetekben lévő szereplőket teljes anonimitással kezeljük. Ha tetszett a történet, kérlek oszd meg, hogy másokhoz is eljuthasson. Vegyük a saját kezünkbe a pénzügyeink fölötti irányítást!

—

*2023 közepén a magyar kormány bevezette a szociális hozzájárulási adó (szocho) kiterjesztését egyes befektetési és megtakarítási termékekre. Ez azt jelentette, hogy a kamatadó (15%) mellé plusz 13% szocho is rakódott, így az összes adóteher a megtakarítások hozamán 28%-ra nőtt.

Sok pénzügyi tanácsadó és intézet ezt az adóváltozást kihasználva sürgette az ügyfeleket, hogy még a határidő előtt köttessék le a pénzüket nyugdíjbiztosításokba vagy más termékekbe, amelyeket még az új szabályok bevezetése előtt tudtak elindítani. Ezért sokan (köztük én is) kapkodva döntöttek anélkül, hogy valóban végiggondolták volna az adott termék hosszú távú költségeit.

Érdekesség, hogy 2025-öt írva a nyugdíjbiztosításokra továbbra sem vonatkozik sem a 15%-os SZJA, sem a 13%-os szocho, vagyis ezek a megtakarítások adómentesek maradtak, feltéve, hogy a szerződés a nyugdíjkorhatár betöltéséig fennmarad.

Kérdés: vajon tényleg az én érdekem volt az egyetlen szempont a tanácsadó számára, amikor elsősorban a bevezetésre kerülő adók miatt kötöttük meg akkor a szerződéseimet?

**Vicces visszagondolni, hogy ezek közül igazából csak az egyik szerződés volt ténylegesen nyugdíjbiztosításként megkötve, mert ez önmagában elég volt ahhoz, hogy az éves SZJA visszatérítést kimaxoljam. A másik, sima életbiztosítási szerződést egyszerű befektetésként kötöttük, mert hogy azt bármikor felbonthatom. 

Később, amikor már kapizsgáltam, hogy a hosszú távú befektetések esetében a kamatos kamat csodájának köszönhetően az egyik legfontosabb meghatározó a költség és rákérdeztem a biztosításkötőmtől a biztosítás éves költségére (durva, hogy erre több, mint egy évvel a szerződés után került sor először), a tanácsadóm azt mondta, hogy mivel én több, mint 34 évre kötöttem meg, kb. 2.5%-nál megáll. Ennek utánanézve 10 évre 3,39% - 4,58%, 15 évre 2,58% - 3,88% és 20 évre 2,17% - 3,49% teljes éves költséget mutat az MNB TKM keresője egy olyan világban, ahol a legtöbb index alapot a legtöbb online brókeren ingyenesen lehet adni venni!